14.6.11

megosztva

a téli munkák közül keveredett elő ez a pályázat, így nem lesz egy friss poszt. de hadd menjen a puha bunda fal meg a tekergő kék pult, ne várjuk meg vele a következő telet.
decemberben részt vettünk a katona józsef színház meghívásos pályázatán, amely a színház jelenlegi elrendezésének átstrukturálását, a ruhatárként üzemelő előcsarnok és az alsó szint lötyögős tereinek áttervezését, teljes üzemeltetési szemléletváltást tűzött ki célul, melynek egyik kiemelt célja a színház megnyitása napközben is. megosztott első díjat kaptunk, végül a januári prezentációt molnár bea nyerte meg, akivel korábban együtt dolgoztunk a mu színház előterének átalakításán. így a történet folytatása beánál keresendő: http://beamolnar.blogspot.com/

itt meg a mi verziónk.
készítette:
munkacsoport.net - bulcsu tamás, fortvingler éva, móser balázs
és kiégő izzók







feladat
a Katona József színház előcsarnokának átalakítása, a másodlagos funkciók pinceszintre száműzése a fontos és reprezentatív pozíciókból, új funkciók befogadása, amelyek harmonikusan egészítik ki az eddig homogén színházi légkört, a különböző vendégkörök között zavartalanság és átjárhatóság biztosítása.
tisztaság
Megtisztítottuk a teret az évtizedek során képződött lerakódásoktól, mint az előtérből leválasztott kis zugok, vitrinek, túlzó méretű ruhatár pult. A másodlagos funkciók a megfelelő helyre kerültek a pinceszintre, teret felszabadítva így a reprezentatív igényűeknek a földszinten.
kultúra és fogyasztás
Kultúra és fogyasztás alkot közösséget a térben, az utóbbit (kávézó) az utca irányába toltuk, az előbbit (könyvesbolt, jegyértékesítés) az épületben beljebb helyeztük el, a színházhoz közelítve. Nem szabtunk határt, nem választottuk el egymástól a két közeget, olyan koncepcionális eszközöket használtunk, amely mindkét funkció igényeit kielégíti. E kettő mellett természetesen jelen van a színház is, hiszen nem szeparáltuk el kapukkal a közös tértől.
színház asszociációk
A tervezés során visszatérő fontos kérdés volt, hogy miként váljon érezhetővé a színház jelenléte a kávézóban, milyen mértékben váljon, és váljon-e egyáltalán ketté a két funkció. Szándékaink szerint visszacsempésznénk a színház hangulatát indirekt módon, színházi élményekre keltenénk asszociációkat anélkül, hogy a színház elemeit direkt megmutatnánk. A kávézás folyamata egy szerényebben megvilágított térben zajlik az előtér erős fényével szemben, a nézőtér-asszociációt erősíti az előcsarnok állandó mozgása, illetve a szemközti információs falra vetített színházi jelenetek. A kitisztított térbe minimális építészeti elem került, csak a funkció által megkívánt könyvesbolt, jegyértékesítés és kávézó funkció. A három funkciót egy formába foglaltuk. A forma körülöleli az öt munkaállomásos jegyértékesítési pontot, helyet ad a kávézó munkafelületeinek, mozgalmas organizmusként tekeredik az előcsarnok szerkezeti pillére köré, de a csápjai továbbnyúlnak a „könyvesbolt” és a kávézó irányában.
ellentétpárok
Az előcsarnokot két térfélre differenciáltuk, a „demarkációs vonal” a szerkezet adta pozícióba került, a pillérek vonalába középtájt. A régi ruhatár helyét a kultúra és fogyasztás kettőse foglalja el, a bejárat oldala a színházi előcsarnok, az előadások közönségére méretezett közlekedő, és az információ helye, de pihenő területeket alakítottunk ki ezen a térfélen is, az egyik az információs fal alsó része, a másik a könyvesbolthoz kötődő, enyhén lépcsőző, nyugalmas olvasósarok. A térfelek között feszültség van, ezt a terekhez társított fogalom-, ellentétpárokon alapuló hangulatok szembeállítása generálja. A kultúra és fogyasztás a puha oldal, hangulatát nyugalom, a felhasznált anyagokat puhaság, sötét szín, matt felület, a formákat ívek és lágyság jellemzi. A falakat és a mennyezetet sötétszürke, hosszú szálú szőnyeg borítja, a padlót színben azonos rövid szálú. A berendezés sűrű, az asztalok ívesek, a székek (javasolt panton szék) vonala lágyan hajló, akárcsak a tervezett építészeti elem formája, amelynek felülete magasfényű lakkozott, anyaga festett hdf. Elegáns függesztett lámpák világítják meg sejtelmesen a teret (pl. Artemide).
Az előcsarnok – közlekedő térfelet állandó, időszakonként (előadások kezdete, vége, szünet) felerősödő mozgás jellemzi. A formák és síkok élesek, szögletesek, az anyagok kemények, a felületek hidegen csillognak. Az eredeti burkolatot megtartottuk, ha megszűnik a jelenlegi falak sárgás visszatükröződése, akkor a márvány csillogó szürkésfehér színe érvényesülhet és ez illeszkedik a színkoncepciónkba. A kávézó vonalában a kemény oldalon információs falat alakítottunk ki, amely az elbontott vitrint hivatott pótolni, csak nem a megszokott állóképek formájában érkezik az információ a repertoárról, hanem a falra vetítve folyamatosan futnak a spotok, az előadások werkfilmjei, részletei. A puha oldal közönsége nézővé válik, a kávézó elhelyeződik a színházi kontextusba. A fal alsó részét a falra simuló fehér bőr felületű beépített ülőbútor foglalja el. Az alkalmazandó innovatív technikai ötletbörzébe bekerült a bútorra vetített interaktív képek alkalmazásának lehetősége is. Az meglévő álmennyezet bordákat megtartottuk, a bordák közét feszített fólia álmennyezettel töltöttük ki (pl. Barisol), a fólia anyagot felülről átvilágítjuk programozható rgb világítótestekkel.
kiegészítő funkciók
A másodlagos funkciókat a pince szintre helyeztük, így a ruhatárat, a mosdókat, a kávézó üzemeltetéséhez szükséges raktárat, illetve a színház belső működéséhez a kiírásban igényelt helyiségeket (nézőtéri dolgozók öltözője, nézőtéri felügyelő). Az alsó szint hangulata, mivel folytonos az előcsarnok kemény oldalával, anyagában, formáiban, színeiben is azt követi. A padlóburkolatot megtartottuk, az álmennyezetet az előcsarnokhoz hasonlóan alakítottuk ki, megjelenik a fehér bőr bevonatú beépített ülőbútor is.