fényszalag

A feladat az épület portásfülkéjének megtervezése és ehhez kapcsolódva a Litracon anyagnak (jelen pályamű esetén a csiszolt, polírozott felületű sötétszürke Litracon pXL betonnak) az adott építészeti feladatra alkalmazott megfogalmazása. A tervezési helyszín a BME Q épületének aulájában, a bejáratától jobbra esik. Közvetlenül kapcsolódik az aulatérhez és közvetetten, vizuálisan kapcsolódik az épület előtti térhez az üvegfalon keresztül.

Az anyag jellegzetes tulajdonságai, vastagsága (vékonysága) és a vasalás adta nagy méretek okozták a szalagszerű asszociációinkat. Tervünkben egy folytonos szalag tekereeg a portásfülkének kijelölt tervezési területen, belseje zárt-nyitott fülkét, lazábban csavarodó vége recepciós pultot alakít ki. A szalag anyaga6cm vastag Litracon pXL , és sima, zsaluzott, polírozott, sötétszürke, 12cm vastag vasbeton falszakaszok kombinációja. A vasbeton szalag és a Litracon pXL szalag egymásba csavarodik, az összecsavarodott szalagok új szalagot (szalagfonatot) hoznak létre. A csigavonalban csavart szalag lágyságát az anyaghoz és technológiához igazítva élekbe hajtogattuk.

A szalag hajlítgatásával létrejött forma magja a zárt-nyitott portásfülke. A portásfülke közel 2m² pultfelületet biztosít az épület megfigyelő/biztonságtechnikai rendszereszközeinek. Helyet kap benne kulcsosszekrény és öltözőszekrény 4 fő részére. A fülke az aulatértől szeparálható egy rozsdamentes acélrács anyagú tolóajtóval, amely közös légteret biztosít az aulával, betekintés ellen a tekeredett szalag folyamatosan csökkenő szakasza védi. A szalag további szakasza a recepciós pult 110cm magas fala, ehhez kapcsolódik 75cm magasan a munkafelület. A pult anyaga sötétszürke zsaluzott, polírozott beton.

A Litracon pXL felületeket megvilágítani szükséges, mert csak így láthatóak az azonos színű, sima betonfelületekkel csavarodó, üvegbeton adta minták, formák. A Litracon pXL elemek hátoldalára acélkeretet erősítünk, ebbe kerül a világítás, amelyet fehér fényű LED szalag szolgáltat. Az acélkeretet hátulról 2cm vastag Argomex, szálerősítéses betonlemezzel burkoljuk, amelyet átmenő csavarozással rögzítünk.

A forma kihajtogatott rajzán látszik a minta folytonossága. A minta a függönyfal felőli oldalon is folytatódik, így nemcsak az aulatér felől, hanem kültérből is érdekes képet nyújt kivilágítva. A fülke tetejére hajló sík látványa pedig egyrészt szintén a kültér felől, másrészt az aula légterén átmenő közlekedő híd felől fontos.

szófolyam

Tervünk a Litracon pXL anyag felhasználási lehetőségeivel kísérletezik. A szobrok 3 rétegből állnak, a külső rétegek anyaga a Litracon pXL, fekete színben, csiszolt, polírozott minőségben. A betonforma bizonyos területeiről a „pixelek” eltávolítandók, így a sima és a pöttyös felületek, területek váltakozása árnyalja, pontosítja a 2 dimenziós olvasatú alkotásokat.
A szoborcsoport a nagy múltú vízköpők modern parafrázisa, a korra, a fiatalságra, az egyetemi élet elevenségére aktualizált változata. Az ereszcsatornák középkori szörnyalakjai három vidám fiatal ember profiljában születnek újjá. A profilok lehunyt szemmel, önfeledten, játékosan teszik azt, amely évszázadok óta a vízköpők dolga. Látszólag nincs kapcsolatuk a környezetükkel, de hang és fény játékuk folyamatosan jelzi jelenlétüket, elevenségüket, hatalmas méretük az aula minden pontjáról jól látható. A fejek pixeles, raszterpontos kialakítása, az egyszerű, tiszta színek használata, és az erős kontúrok a pop artot, street artot idézik, a „mindennapi fiatalok”-at megjelenítő karakterek megszólítják az egyetem közönségét, valós mimikájuk aktivitást, vidámságot, közvetlenséget közvetít.

Az egymás felé forduló arcok, és egymásra irányuló vízsugarak kommunikációról, társas viselkedésről keltenek asszociációt. A sziluettek kommunikációs csatornája a víz, amelyet különböző szögben „köpnek”, az ezzel járó a folyamatos csobogás a profilok arckifejezéséhez kapcsolódva a beszédet, a suttogást, a kiáltást szimbolizálja.

A vízköpők elhelyezése az aula hossztengelyére merőleges, így a belépő a totálisan szemből látja először a szobrokat, amely az esetükben totálisan oldalról történik, hiszen a profiljukat ábrázoltuk. A betonformán kialakított kép 2 oldalról azonosan olvasható, így az aula mindkét külső megközelítése ugyanazt az nézőpontot biztosítja.

A fejek belseje rejti a világítást és a vizköpőszerkezetet. Ezeket a technológiai dolgokat egy saválló koracél keretbe helyeztük, amely mozgatható, kihúzható szerkezetével könnyíti meg a szerelést. A keretbe LED szalagot vezetünk szobronként eltérő színben, így a fejek a három alapszínnel színezettek – kék, sárga piros. Ez a belső világítás adja a szökőkút fényét. Ajánlott fényforrás: Flexibilis 5050-es RGB SMD LED szalag, 30 LED/méter. A vízmedence feszített víztükrének szintje 30cm magasan van, az aula érkezési szintjéhez képest, alja követi az aula lépcsőzését, így a mélyebb oldalon 75cm mélységű. A medence fala vízzáró betonból készül és sötétszürke - a szobrok betonszínének megfelelő árnyalatú – medencefestékkel kezelt. A beleállított Litracon tömbök rögzítésének műszaki megoldása a gyártóval egyeztetendő, jövőbeli feladat. A medence feszített víztükrű állóvíz, a csobogásból, vagy egyéb külső fizikai behatásból adódó mozgás során keletkezett víz a medence külső falán lefolyhat, ennek elvezetését a medence körül elhelyezett rozsdamentes vonalmenti elfolyórács biztosítja 10cm szélességben.

Vérkép

Szabó Ágnes inermédia művésszel résztvettünk egy kültéri műalkotás pályázaton.

Kültéri műalkotás megalkotása a SE Oktatási és Kutatási Központ beruházásához kapcsolódva

A térre tervezett alkotás morfológiailag záróelemként illeszkedik a jelenlegi fasorba illetve az épület pilléreinek raszterébe. A térből szerény szeletet hasít le, egy 60cm átmérőjű henger alapterületét, így az egyetem forgalmát nem akadályozza. Az oszlop felülete krómozott, tükrös felülete visszatükrözi az embereket, épülettömegeket, nem feltűnő, nem uralkodik a téren, amely amúgy is sokféle formát és színt tartalmaz.

Az oszlop tetejére kerül egy 2,5m átmérőjű színes üveg körlap. Az színes formák okozta izgalmas szín- és fényjáték és az időjárás elleni védelmi funkciója remek találkozási ponttá teszi az alkotást, így idomul az egyetem életébe, bővítve az esztétikai funkciót egy új szereppel.

Az alkotás napközben folyamatosan változó színes folttal tarkítja környező térburkolatot, de a minta vetített képének legfontosabb helye az oszlop. Az üvegre zománcégetett minta önmagában nehezen értelmezhető, csak az oszloppal való kontextusban megfejthető. A két „tárgy” összekapcsolása anamorfikus játékot játszat a nézővel, a krómhengeren megjelenő képen, a piros mezőben felsejlik egy nő és egy csecsemő elmosódott ábrája. Az anamorfózis szerkesztésének messzire tekintő múltja van. A huszadik században többen is akadtak, akik a perspektíva és az optika hatásainak vizsgálata mellett kísérletet tettek az anamorfózis technikájának megújítására is, tehát maga a képtípus egy érdekes eszközként került figyelmünkbe. Az alkalmazott katoptrikus anamorfózisnak – amelynél egy tükörhenger fedi fel a kép titkát – a kísérletező aspektusa volt különösen fontos számunkra. A látott kép a néző pozíciójától függően sokféle alakot és méretet ölt, az ezzel való kísérletezés érdekes interaktív játék.

A mű emléket állít Semmelweisnek, a színek és a téma asszociációkat kelt munkájával kapcsolatban. A képpel való kísérletezés is Semmelweis munkáját idézi, azt az attitűdjét, ahogy felfedezését empírikus úton szerezett tapasztalatait felhasználva tette meg.

Az oszlop körül a térburkolatot nem akarjuk más anyagminőségre cserélni, arra törekszünk, hogy az új objektum a – már kialakult – tér koherens részévé váljon.

A teljes anyag letölthető itt: http://www.epiteszforum.hu/files/Muleiras_89.pdf

Nem nyertünk!