Az épület alapképlete egy városi szövet leképezése, amely sokszínűséget, változatos belső térrendszert, többféle átjárhatóságot, izgalmasabb belső tereket teremt, emellett a „kinti” világ asszociációját, és folyamatos változás érzetét kelti. Zártabb a forma kívülről, belül azonban lazán oldott komplexumot alakítottunk ki. Nem terveztünk konkrét funkcionális alapegységeket, hanem szervesen összekapcsolódó térfolyamot, így eltérő minőségű terek (fény-árnyék, zaj-csend) jöttek létre, álltak össze szövetté. Olyan térbeli kapcsolatok létrehozása volt a cél, melyek egyszerre biztosítják a lakók elvonulását – egyszemélyes lakóegységek, „eldugott” térbővületek - és társasági életük zavartalan működését – változatos közösségi terek. Az elvonulás az intézményen belül alapvető viselkedési forma, ugyanakkor a csoportos aktivitások fontos terápiás elemek, a közösségi élet folyamatos látványa hangulatjavító. Emellett a tömb szerkesztettsége keretet ad, utal a városi léptékre, erősíti a középület jelleget, az oldalak felhasításának minden jó hozadékával együtt. A terv megvételben részesült.
építészet:
bulcsu tamás
fortvingler éva
ágó arnold
péter gábor
